Tabi hangulatok

(A nóták varázsában,  vándorszínészek sikerei, nevezetes bálok)

A Tab és Vidéke, a helyi újság így ír egy 1909. évi számának „Strófák” rovatában:

„Csibehegyi kéjlak

Szüreti estélyt ad.

Édes murci, óbor

Fogy is a hordóból.

Jókedv hallatszik bentrül,

Víg, hangos nóta csendül.”

 

 

Igen, a tabiak régen is találtak alkalmat arra, hogy megteremtsék a jó közérzet alapozásához a jó hangulatot. Szerették az ünnepeket, a családi összejöveteleket, a vidám borozgatást, a közös éneklést. Szinte mindenki kedvelte a magyar nótát. Népszerű nótákat énekeltek például a Tabi Kaszinóban (épülete még ma is áll - a szerk.), a Tabi Keresztény Jótékony Nőegylet összejövetelén, a Gazdakörben, a Tabi Iparosok Körében, a Tabi Nyugdíjegyletben, a Munkásegyletben, az Izraelita Leányegylet estéjén, a bálokon (tűzoltók, iparosok, ügyvédek, kereskedők, gazdák, szőlősgazdák). A nóták „megrendelői” szívből daloltak, a Tab és környéke cigánybandái pedig szívesen húzták. Esetenként az egész terem együtt énekelte például, hogy: „Susog a szél Késmárk felől”, „Őszi rózsa, fehér őszi rózsa”, vagy: „Este későn ragyognak a csillagok”. Egészen átlényegülve, átszellemülve énekeltek legények és leányok, szerelmes férfiak, boldog fiatalasszonyok, öregemberek, emlékező asszonyok. Szomorúan írja a Tabi Újság 1912. október 20-án: „Németh Ferkó egész zenekarával együtt Keszthelyre szándékozik áttenni székhelyét. Pénteken meg is tartották búcsúestéjüket, szombaton pedig útnak indulnak. Miután a zenekar nagyobb része tabi születésű, nagyon valószínű, hogy hamarosan viszontlátjuk őket.” A tabiak különösen nagyon kedvelték Dankó Pista és Fráter Loránd nótáit. Taps és éljenzés kísérte a cigány játékát, ha ezt játszotta:

”Lehullott az őszi rózsa levele,

Hulló virág volt a babám szerelme.

Tavasszal nyílt - ősszel lehullt.

Vissza nem jő, ami elmúlt.”

A tabi színjátszókat is örömmel fogadta a közönség. Az 1912-14. közötti időkben megjelenő Tabi Újság külön rovatot biztosított a színi előadásoknak. A Kerényi-féle színtársulat 1912. október közepén érkezett Tabra. A közönség megcsodálta a színésznők szépségét - s az előadásokat követően az „asztaltársaságok” heves vitában fejtették ki véleményüket a darabokról, s a szereplőkről. A Korona Szálloda adott szállást a színészeknek, s étkezésükről is itt gondoskodtak. A Korona tulajdonosa jelentős bevételre tett szert az egyhónapos „színházi évad” alatt. A Tabi Újság így írt az „évadról”: „Az elmúlt hét általában a siker jegyében folyt le; szerda kivételével minden nap telt ház előtt játszott a társulat. Egyik-másik darab erkölcsi mélységeket mutatott be. Hat darab került színre. Az „Emberevő” című vígjátékot zsúfolásig megtelt ház előtt játszották. Jó előadásnak bizonyult a „Leányvásár”. Nagy közönséget vonzott az „Ártatlan Zsuzsi” című darab. A tabiak különösen kedvelték az operettet. Többnyire állandó közönség látogatta a darabokat. 1913 tavaszán Bányai Lajos színházigazgató titkára kereste fel Tabot, és bérlet-előjegyzéseket gyűjtött a húsvét utáni előadássorozatra. Kollár Gusztáv társulata júniusban az „Aranyeső”, a „Doktor úr”, és a „Berkovics és társa” darabokat játszotta Tabon. A közönség megszerette a társulatot, ami láthatóan jó hatással volt a színészekre.” -írta a helyi újság.

Régvolt hangulatok a tabi kaszinóból

Széchenyi Istvánban a Nemzeti Kaszinó gondolatának és megvalósításának nagy egyéniségét is tisztelte az ország. Mit tartalmazott e több mint száz évig működő „intézmény” alapszabálya?

„Cél a magyar társadalom művelt osztályainak központot nyújtani, mely az igényeknek megfelelő társas szórakozásukon felül közhasznú eszmecseréket is szolgáljon, s a közös érdekek érvényesítésére az összetartozás érzetét fejlessze ki. Feladatul tűzi ki a kör a hazafias közművelődést és a szépművészeti célok támogatását. Működéséből azonban minden politikai és felekezeti jellegű tevékenységet eleve kizár.” Milyen szórakozási és művelődési lehetőséget biztosított a kaszinó Tabon? Olvasásra nyílt lehetőség, mert a kaszinó saját könyvtárral rendelkezett. A Tabi Újság 1912. november 17-i száma arról ír, hogy Baán Ignác távozása miatt a könyvtárosi tisztet ideiglenesen báró Weissenbach Iván (tabi szolgabíró) vállalta el. Külföldi, fővárosi, megyei és helyi lapokat is olvashatott itt e közönség. A kiolvasott újságokat Zala község gazdakörének adták át. Az olvasószobában nem volt szabad hangosan társalogni, a figyelmeztető táblácskák is csendre intettek. A társalgásban a „nagy elbeszélők” vitték a prímet, érdekfeszítő anekdotázással szórakoztatták egymást. Szerettek biliárdozni az urak. Szellemes mondások, humoros szituációk tették felejthetetlenné a „karambolművészek” produkcióit. Gyakran vacsorára is bent maradtak az urak. Vacsora közben a napi események kerültek szóba. Bohóságok, tréfálkozás élénkítette a csevegést. Minden generáció számára élvezetet jelentett a sakkozás. De mégis csak a kártya volt a játékok játéka. Ész, ravaszság, furfang és kaméleoni magatartás kellett hozzá. Este kilenc körül üresedni kezdett a kaszinó („az asszonyi uralom hatására”). Ezután kezdődtek a nagy kártyacsaták. Igazi ütközetek voltak! A kaszinói hangulatról ezt mondta a korabeli krónikás: „Nap-nap után folyt itt a játék, tréfálkozással, jókedvvel. Soha semmi bántó esemény nem fordult elő, mert csak egymáshoz szokott kedves barátok mulatsága volt itt mindenkorra a játék” - hála Széchenyi szellemének!

No, meg a nagy tabi bálok! Ezek közül is kiemelkedtek a Tabi Janka Napok. A Jankanapi bálokra a társadalmi középréteghez tartozókat hívták meg. A „házibált” Grubanovich Géza tabi járásbíró és felesége, Nagy Janka szervezték. A bálokon megyei vendégek is részt vettek, s a négy-öt napig tartó mulatság idején az ádándi cigányzenekar muzsikált. Ám a tabi bálok bálja a nőegyleti Szent István bálja volt. A tabi utcák forgalmát a kaszinó elé érkező úri fogatok élénkítették. A vendégeket a nőegylet elnöke, Bernáth Kálmánné, és a rendezők fogadták. A bálokat kabaréjelenetek előadásai színezték. Szilveszterkor Tabon mindenki bálozott, de más-más baráti és társadalmi körben. Bált tartottak még a tűzoltók, a vasutasok, a tanítók, az iparosok és kereskedők, a vendéglősök, az ügyvédek, a dalkör és az önképzőkörök, s az „éledező” sportegylet.

Persze Tabon sem zajlott le minden rendezvény problémamentesen. Gyakran a verekedések keltettek izgalmat. A nagy   tabi   búcsúi   verekedések   híre   a környező községekbe is eljutott. A korabeli feljegyzésekből tudjuk: „Nagy verekedés nélkül búcsú nem eshetett meg Tabon. A győztes rendszerint az akkor (1910-es évek) híres verekedő, Matusek János volt. Még most, harminc év után is világosan emlékezem hatalmas alakjára, amint a mi gyermekszemünk előtt a sokaság közül úgy emelkedett ki, mint egy legyőzhetetlen mesebeli hős” - írta egy késői emlékező.