| |
A TABI KILÁTÓ 1988-89-i kiadásában figyelmes felszólítás olvasható. A következő kalendárium számához a szerkesztők segítő szándékú észrevételeket és javaslatokat kérnek.
Nos én, aki TAB községben nőttem fel és gondolatban gyakran szállók oda vissza, eleget teszek e kérésnek, írok valamit Tabról annál is inkább, minthogy élő szóval is bátorítottak ehhez.
Arra az általam feltett kérdésre kívánok válaszolni: mit jelent, mint községnév a szó: Tab és honnan ered ez a megjelölés?
Ha valaki e kérdésre válaszolni akar, bizony nagyon mélyen kell a történelmi idő mélyére nyúlnia, mert Tab és az azt környező községek nevei már a Dunántúlt elfoglaló, római hódítás kora előtt megvoltak. Róma hadserege, légiói a pannóniai törzseket csak egy 44 évig tartó harcban i. e. 35-től Krisztus után 9-ig tud ta megtörni. Megfontolandó az a tény, hogy abban az időben a világ legerősebb hadserege a római volt. Tehát a legyőzött pannon nép katonai ereje sem volt lebecsülendő. A rómaiak tehát nem üres vagy gyér lakosságú földet hódítottak meg, hanem egy erős, tehát aránylag sűrű lakosságú, vitéz és kultúrált népet. Ekkor foglalták el, többek között Esztergom városát, melyet abban az időben ISTERGAM-nak neveztek. Istergam ugyanis mai értelemben annyit jelent, mint Ister istennő könyöke. Valóban a Dunának ott ma is, mint egy könyök, szép kanyarja van. Ister, Mezopotiában élő sumír nép istennője volt, akit a szépség, a termékenység istennőjének tartottak. A „gam " szó pedig könyököt, sarlót, de egyben gombot is jelent, mert kerek, mint egy kanyar. A mai gomb szavunk tehát ebből a szóból maradt vissza.
A rómaiak, mint a többi dunántúli városnak, megmásították a nevét és másik, latin nyelvű nevet adtak. így lett Istergam: Salva, Szombathely = Sabaria, Aquincum - Buda, stb. A latin nyelv nem alkalmas magyar szavak lefordítására, mert a latin abc-nek kevesebb betűje van, mint a magyarnak. Olyan ez, mintha 10 liter tartalmat egy ötliteres edénybe kellene tölteni. Nem fér bele. így pl: Kötcse-Csicsal község nevét latinul leírni nem lehet. Az Árpád kori oklevelekből világosan látható, mint küszködtek a kolostorok barátai a magyar helységnevek leírásával. Ahány írás, annyi változat. Minthogy latinban pl: „ö" betű nincs, így Ökörd község nevét VKVRD-nek írták. Az „ö" betűt egyszerűen „v" betűvel jelölték. Egy másik oklevélen az Ölbö-sziget nevét Ilbeu-nak írták és egy LÖ nevű falut LEUW-nak. Számtalan ilyen önkényes átírás van. Ezért a mai helységnevek helyes értelmezése csak a mai magyar nép által beszélt helységnevek idegen befolyástól mentes elemzése által helyes és lehetséges. Ezért nem helyes, ha Pentele nevét elhomályosítja Dunaújváros!
Mindehhez egy kis nyelvészkedési előtanulmány szükséges. Kezdjük ott, hogy a magyar nyelvről a Sorbonne kiadványa (Glottkronologia) megállapította, hogy az ősgyökök 68 %-os tartalmi értékével a magyar nyelv a jelenleg beszélt nyelvek között a legrégibb eredetű, tehát prehisztorikus, vagyis történelmi idő előtti nyelv. Ez annyit jelent: amíg a germán, szláv, latin nyelvek Európában keletkeztek és fejlődtek ki a mai formájukig, addig a magyar nyelvet egy nép már készen hozta ide és a Kárpátok medencéjén belül, telephelyeiket, hegyeiket és folyóikat e nyelven nevezte el. Bál istennek a tisztelete igen elterjedt volt hazánk ősi területén; Bélmurától a zempléni Bélyig, és a Tab melletti Bálványostól a szolnokdobokai Bálványoscsabáig, a csíki Bélborig és a háromszéki Bálványosfüredig mindenütt találkoztunk Bál isten nevével.
Az életben nincsenekvéletlenek! így az sem véletlen, hogy az ősi Dunántúlon még most is azzal ijesztik az engedetlen kisgyermekeket hogy elviszi őket a Mumus. Ilyen veszedelmes isten volt Kingu is. Ezt—a sumír hitrege szerint—egy ifjabb isten, Marduk megölte, kiontott vérét agyaggal keverte és ebből gyúrta az első embert, akit Lídiának neveztek. Véletlen-e, hogy Tab mellett van egy Lulla nevű falu, ahol II. Endre királyunk 1208-ban 11 család szőlőművest adományozott földeikkel együtt János esztergomi (Istergam-i) érseknek? Tehát Lulla Tab mellett van, Kingu nevét pedig egy Kingus vagy Küngös nevű falu őrzi Veszprém megyében. (HO.VII. 281. Omode nádor ítéletlevele 1299-ből.) A rómaiak éppen nyelvük szűkebb volta miatt, amerre jártak igyekeztek mindent latinossá tenni. így lett az ősi Ister folyóból Danubius vagyis a Duna. Megmaradt azonban Istergam — Esztergom városneve, ami a sumír mitológiából ered és a gam szó, aminek jelentése: kanyar, sarló, gomb.
A szavak nem szerves dolgok, nem rozsdásodnak és nem korhadnak el. így az anya szavait megtanulják a gyermekei és a felnőtt gyerekek, mint szülők, tovább adják saját gyerekeiknek. A római idők előtti magyarság a víz fogalmát három elnevezésre bontotta. Először megkülönböztette a mozgó vizet, ami csorog és hallhatóan csobog. Ebből kapta a Balaton felső felén fekvő Csopak község a nevét. Ma is ott folyik a Séd. De Csallóköz neve is a „cso" szóból származik, mert „csolu" annyit jelent, mint vizes hely, csoluköz tehát vízköz. De ezen kívül akad egy egész sereg olyan szó, amelynek első szótöve a „cso". Ilyenek pl: a csónak, cső, csupor, csöbör, csepp, csepeg stb.
A második víz fogalma a mosóvíz, amivel tisztítanak. Ennek neve az „A". Ebből képződik az ázik, áztat szavunk. Kielemezve Andocs község nevét, benne mindkét szótő benne van. Andocs tehát az a hely volt, ahol a csobogó vizet felfogták, azután valamilyen munkára felhasználták.
A harmadik vízfogalom a nagy állóvíz jelölésére szolgált, s arra azt mondták: a „tó". A Balaton neve vitathatatlanul szintén sumír eredetű, s ez az ősi sumír Bál vagy Bél isten tava. Tehát a pannonoknak nemcsak Ister sumir isten volt az istenük, hanem Bél vagy Bál is, akinek nevét őrzi ma is a Balaton tava. Bábony községet is Bál isten nevéről nevezték el.
Ma a nyelvészet tudománya a történelmi kutatások döntő tényezője lett. Ez különösen fontos a magyar nép történetét illetően. Ugyanis a mi történelmünkben rengeteg olyan ferdítés van, melyet olyan állítólagos kutatók követtek el, akik a magyar nyelvet nem beszélték. Ezeket a célzatos ferdítéseket az elmúlt időkben volt alkalom megismerni. A magyar nyelv azonban hűen megtartotta az elmúlt évezredek igazságait. Ezért kell anyanyelvünkre nagyon vigyázni.
Tehát a falvak neveit érintetlenül kell hagyni és tüzetesebb vizsgálat alá kell venni. Ezek közül is a „d", „n" és az „ny" képzőkkel alakított helyneveket. Ezek nagyon régiek, mert a „d" és „n" képzők még a sumír nyelvből valók. Ilyenek például: Adánd, Tengőd, Korád, stb. Tehát Tab-ot körülveszik a legrégibb magyar helységnevek. Ma azonban a fenti képzők már a mi nyelvünkben nincsenek használatban, helyüket az „os", „es", „ös" képzők foglalták el. Ilyen például Bálványos. Kezdet kezdetén ezt Bál-nak hívták. Aztán lett belőle Bálvány, míg végül is: Bálványos. Mária királynő, IV. Béla királyunk felesége, 1269-ben egy Benedek nevű hű emberének adományozta az Esztergom megyei Mogyoród (Munerod) nevű falut. Erről az oklevél (Fej. IV.3. 522) azt mondja, hogy másképp Mogyorós (Muneros) néven is hívják. Kézai Simon mester elmondja, hogy 1047-ben Szent Gellért és két püspöktársa Fehérvárról Endre herceg elé menvén, a Tétény melletti Diód faluban éjszakáztak. Ebből később Diósd lett, ma is ez a neve. Diós és Mogyorós tehát fiatalabb Diódnál és Mogyoród-nál. Vagy Ludas nevű község van Heves megyében, Ludány található Vas, Békés és Nógrád megyékben, Libád van Esztergom megyében és Ludas van Békés és Vas megyében. Lulad, Libád, Ludány nagyon régiek lehetnek. Ludas azonban a XIII. század körül kaphatta nevét.
Somogyban 38 „d" képzős helységnév van. Már ez egy megdönthetetlen történelmi dokumentum arra, hogy az így képzett helységnevek az indogermán eredetű nyelvekben nem találhatók.
Visszakanyarodván az eddig alig érintett Tab—ma már város —nevére, egy a nyelvészek által használt, hivatalos szótár szerint Tab megegyezik a Tabán szóval. Időközben lerombolt Buda egyik kerületét nevezték Tabánnak. Ennek a megfelelő szótári szava a sumir Ta-ba-nu, amely szónak mai magyar jelentése: Épület.
Vagyis bizonyítottnak látszik az a feltevés, hogy az őskori Tab épületei miatt már akkor is egy központi fekvésű, épületekből álló csomópont volt, ahova „bejártak" az akkori telepesek dolgaikat elintézni.
Forrásmunkák:
Dr. Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története. Editorial Transsylvania, 1956.
Badiny Jós Ferenc Káldeától Ister-gamig. Buenos Aires, 1981.
Demiel, Anton S J.: Sumerische Grammatik. (Róma, 1939.) Vollstandige Ideogramm-Samlung.
Stefanovszky Dezső
| |