TABI KRÓNIKA, 1945

A háborús események következményei

A külső-somogyi dombságon fekvő járási székhelyközséget elkerülték a II. világháború hadműveletei, de korántsem állíthatjuk azt, hogy nem érték súlyos veszteségek és nem terhelték a harcok következményei. Első helyen kell szólnunk a közel ötszáz fős izraelita hitközösség sorsáról, amelynek túlnyomó többsége vagy áldozata lett a holocaustnak vagy pedig túlélve a borzalmakat úgy döntött, hogy soha többé nem tér vissza szülőföldjére. A korabeli népszámlálások adatai híven tükrözik a történteket, ugyanis míg 1941-ben 4251, addig egy 1946 februári keltezésű járási főjegyzői jelentés szerint csak 3720 lakosa volt a településnek.

Természetesen nemcsak hatalmas emberveszteségről, hanem a szinte kiheverhetetlen gazdasági-társadalmi és kulturális veszteségről is szó volt. Ennek érzékeltetésére említjük, hogy pl. míg 1944-ben 52 kereskedés működött a járási székhelyen, addig a háborút követően már csak 22. A háború és a Vörös Hadsereg szükségletei átlagosan harmadára apasztották a község állatállományát, s fokozta a helyi lakosságnak a hadi eseményekkel összefüggő terheit a kiürített településekből érkezett 6000 menekültnek az időleges ellátása. S végül, de nem utolsó sorban említést kell tennünk arról, hogy a megszálló szovjet hadsereg által végeztetett rendkívüli munkák az itteni lakosokat is ugyanúgy terhelték, mint más települések népességét. A gazdaság, s ezen belül is az ipari és a kereskedelemi tevékenység tehát egyfelől nagyon nehéz feltételek között bontakozott ki, melyeken csak valamelyest enyhített az a körülmény, hogy 1945. április 23-tól naponta egy vonatpár közlekedett Tab és a megyeszékhely Kaposvár között.

A közigazgatás helyreállása

A hadi eseményektől sújtott területekhez képest a község élete előbb normalizálódott, de természetesen itt is érvényesült a háború következményeként általánosan jellemző zűrzavar, a társadalmi-emberi viszonyok fellazulása, a rend hiánya. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány éppen e körülmények miatt rendelkezett a polgárőrségek-nemzetőrségek felállításáról. A Tab, Sérsekszöllős, Torvaj és Zala községeket átfogó Tabi Körjegyzőség jegyzője, vitéz Dombóvári Kovács Endre a falu teljes férfi lakosságára kiterjedően szervezte meg a Polgárőrséget, s magát mint a legmagasabb rangú hivatalos személyt községparancsoknak nyilvánította. Később március folyamán átszervezte a felsőbb elvárásoknak megfelelően a most már Nemzetőrségnek nevezett alakulatot, amelynek tagsága volt, s a parancsnoki tisztséget Erényi Alajos töltötte be. Ismeretes, hogy ezek a testületek kérészéletűek voltak, hiszen a Függetlenségi Front pártjainak együttműködésén alapuló központi hatalom ideiglenesnek tekintette a milícia jellegű szervezetek működését.

A körjegyzőség vezetőjének ez volt az utolsó hivatalos ténykedése, mert a Kaposvári Államrendőrség Politikai Osztálya 1945 áprilisában internálta előbb Kaposvárra, majd később a tabi internáló táborba vitték át, ugyanis azzal vádolták, hogy a háború alatt szélsőjobboldali, népellenes magatartást tanúsított. A közigazgatás helyreállítása a politikai küzdelmek egyik meghatározó területe volt, s a község I közéletét az átlagosnál is jobban befolyásolta ez a körülmény, hiszen a nagyszámú zsidó lakosság üldözése, deportálása és a tabi gyűjtőtábor működtetése miatt joggal vetődött fel az a kérdés, hogy a vezető hivatalnokok milyen magatartást tanúsítottak az antiszemita intézkedések végrehajtása során? E kérdés és minden más, akkortájt lényeges helyi ügy eldöntése az új ideiglenes hatalmi szerv hatáskörébe tartozott.

A járási székhelyen is hamar megalakult a Nemzeti Bizottság, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerve, amely akárcsak más községekben, itt is a helyi hatalom legfőbb letéteményesének tekintette magát az átmeneti viszonyokra hivatkozva. A koalíciós pártok helyi szervezeteinek 2-3 delegált tagja, valamint mint az érdekképviseleti szervezetek küldöttjei alkották a bizottságot, amely röviddel a megalakulása után Járási Nemzeti Bizottsággá nyilvánította magát. A bizottság többségét a helyi képviselőtestület és elöljáróság tagjai alkották. A közigazgatás demokratikus jellegének biztosítása céljából tehát április 29-én a Nemzeti Bizottság felfüggesztette állásából a tabi körjegyzőt, majd a Somogyvármegyei Nemzeti Bizottság elrendelte munkaszolgálatra való internálását, s a járási főszolgabíró ezen döntésre hivatkozva fegyelmi eljárást indított Dombóvári Kovács Endre ellen és állásából felfüggesztette.

Somogy vármegye alispánja az 1945. május 19-én hozott határozatában, mint jogszabály ellenes lépést, megsemmisítette ezt a végzést és az 1080/1945. M. E. sz., a közalkalmazottak igazolási eljárásáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján intézkedett arról, hogy a körjegyző esetében is folytassák le az igazolási eljárást. A Tab Járási I. és II. sz. Igazoló Bizottság 1945. május 2-án alakult meg, s az előbbit a Magyar Kommunista Párt, az utóbbit pedig a Nemzeti Parasztpárt képviselője elnökölte. Dombóvári Kovácsot a korábbi politikai magatartása miatt felfüggesztették állásából, aki ez ellen fellebbezett először a Tabi Járási Nemzeti Bizottságnál, amely a május 27-én tartott ülésén megerősítette a korábbi felfüggesztő döntést.

A volt körjegyző ezután a Kaposvári Népbírósághoz fellebbezett. Ezen a ponton említést kell tennünk a Somogy vármegye c. megyei lap 1945. augusztus 27-i számának híradásáról, amely szerint a Kaposvári Népügyészség határozata alapján másokkal együtt letartóztatták dr. Dombóvári Kovács Endre volt tabi főjegyzőt, később, 1946ban pedig előbb dr. Kenderessy Ferenc volt járási főszolgabírót, majd Rencz István járási főjegyzőt. A Kaposvári Népbíróságon és egyéb fellebbviteli fórumokon lezajlott büntetőperek iratai valószínűleg elvesztek az idők folyamán, s csak annyit sikerült megállapítani, hogy népellenes bűntett elkövetésének vádjával Dombóvári Kovácsot 10 évi fegyházbüntetésre, Kenderessyt és Renczit pedig 6-6 hónapi börtönbüntetésre ítélték.

A helyi közigazgatás normalizálódása tehát komoly nehézségekbe ütközött, s ebben teljesen új helyzetet teremtett a község meghatározó köreinek az a törekvése, hogy nagyközségi státuszt szerezzenek a település számára, amely nyilvánvalóan új és tágasabb perspektívát teremthetett a község önálló fejlődésében. A nagyközséggé alakulás történetére a későbbiekben visszatérünk, de előbb érdemes röviden bemutatni a a háborús körülmények miatt napirendre került járási kórház alapítás ügyét.

Járási Szükségkórház Tabon

A hadműveletek elől menekülők áradata, azok egészségügyi ellátásának megoldása miatt hozta létre az üressé vált Welsersheimb kastélyban néhány lelkes orvos a Tab Járási Szükségkórházat. Gyakorlatilag már 1944. december 8-án a Révai-házban megkezdték a gyógyító munkát, majd január 8-tól a véglegesnek szánt helyen tömegesen látták el a sérülteket és a betegeket. Az ideiglenes kórház működtetésének anyagi kondícióit és jogi státuszát mielőbb rendezni kellett, s a kérelem benyújtását feltehetőleg a március 14-én történtek gyorsították meg. Azon a napon számos polgári személy a vasútállomáson a Vörös Hadsereg részére elindítandó vagonokat rakta meg, s közben 4 német bombázó megtámadta a vasútállomást. Három személy a helyszínen életét vesztette, egy sérült a szükségkórházban, egy másik pedig a kaposvári kórházba szállítás közben halt meg.

Tehát az igazgató-főorvos, dr. Sárga László március 16-án hivatalosan is bejelentette a kórház működését, s további fennmaradását és közkórházzá történő nyilvánítását kérvényezte a járási főjegyzőtől. Rencz István, - aki ezt a tisztséget egyfajta „hivatalnokcsere" útján Zircről történt áthelyezését követően 1944. május 1-től töltötte be -, járási jegyzői értekezleten kérte a körjegyzőket arra, hogy a községek képviselő-testületei tárgyalják meg az ügyet, s foglaljanak állást arról, hogy szükségesnek tartják-e járási közkórház működtetését, s támogatják-e anyagilag is annak fenntartását. Egyúttal továbbította a kórház kérelmét Somogy vármegye alispánjának, aki május 28-án arról tájékoztatta a főjegyzőt, hogy a megye a nehéz pénzügyi viszonyok között nem tudja vállalni újabb közkórház fenntartását, de lehetőségeinek a függvényében segélyekkel támogatni fogja a tabi szükségkórház működését

Időközben a Tabi Körjegyzőség vezetője jelezte, hogy a Tab Községi és Járási Nemzeti Bizottság úgy foglalt állást, hogy a járás közigazgatási szervei csak az ő egyetértésükkel dönthetnek ilyen kérdésben, egyébként pedig támogatják a közkórházat. A község képviselőtestülete hasonlóan döntött, s a körjegyző a július 31-i újabb felterjesztésében hangsúlyosan írt arról, hogy a politikai pártok véleménye szerint minden járási székhelyen működnie kell közkórháznak, tehát nemzeti érdeknek tekinthető a tabi kórház fenntartása és támogatása. Utóbbit illetően a járási főjegyző továbbította a kórháznak az 50.000 pengő segély kiutalása iránti kérelmét, s a megyei alispán úgy határozott, hogy a korábban Balatonföldváron létrehozni kívánt szükségkórház számára összegyűjtött, de időlegesen „befagyasztott" 10.000 pengőt a járási főjegyző utalja át a kórház számlájára. Tehát, ha nehéz körülmények között és nem közkórházi státuszban, de átmenetileg fennmaradhatott az intézmény, szolgálva a háború miatt szélsőségesen megromlott közegészségügyi viszonyok megjavításának, javításának ügyét.

Tab Nagyközség megalakulása

A tabi körjegyző ellen indított internálási, majd népbírósági eljárás miatt tehát szükségessé vált a helyi közigazgatás új vezetőjének kijelölése, amely az akkor érvényes jogszabályok szerint pályázati úton történt volna meg, ezért annak eredményes befejezéséig a Járási Nemzeti Bizottság Horváth Pál nágocsi körjegyzőt bízta meg a helyettesítéssel, akit a körjegyzőséghez tartozó községek képviselő-testületei 1945 augusztusában erősítettek meg beosztásában.

Korábban már említettük, hogy Tab község meghatározó tényezői szorgalmazták a nagyközségi státusz elnyerését. A nemzeti bizottság a május 19-i ülésén fogadta el azt a határozatot, amely szerint a körjegyzőséget annak nagy lélekszáma, nagysága miatt indokolt kettéválasztani Tab Nagyközségre és a Tab Vidéki Körjegyzőségre. ( Lásd a mellékelt jegyzőkönyvi kivonatot! ). A nemzeti bizottság június 16-án terjesztette fel a község lakossága nevében kérelmét a járási főjegyzőnek továbbítás céljából, aki felszólította a körjegyzőségek képviselő-testületeit, hogy foglaljanak állást ebben a kérdésben. A kisközségek, majd Tab község testülete is meghozta ezzel kapcsolatos véghatározatát még július hó folyamán ( 1. a Tab község képviselő testületének 1945. július 10-i üléséről készült jegyzőkönyvi kivonat másolatát! ). Ezúttal csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a döntéshozók mind politikai, mind pedig közigazgatási - szakmai érveket egyaránt felvonultattak az előterjesztés és a határozat indokolása során.

A végleges döntés természetesen magasabb politikai és közigazgatási fórumok hatáskörébe tartozott, ezért Somogy vármegye alispánja 1945. szeptember 6-án értesítette a Somogy vármegyei Nemzeti Bizottságot a községek kérelméről, amely a szeptember 14-i ülésen jóváhagyta a kérelmet, s így azt a vármegye főispánja 28-án felterjeszthette a belügyminiszternek. A Magyar Köztársaság belügyminisztere az 1945. október 31-én meghozott 97.511/1945. III. sz. rendeletében - egyetértve a négy község kérelmével -, határozott Tab nagyközséggé alakulásáról, ill. a Tab vidéki körjegyzőség létrehozásáról is.

A megye alispánja a miniszteri határozat nyomán közhírré tétette a helyi újságokban, hogy 1946. január 1-től fog működni Tab Nagyközség Jegyzősége, illetőleg a Sérsekszöllős, Torvaj és Zala községeket összefogó Tab vidéki körjegyzőség. A megyének arról is határoznia kellett, hogy milyen létszámmal alakuljon meg Tab Nagyközség közigazgatási hivatala, s erről akképpen döntött az alispán, hogy egy vezető jegyző, egy segédjegyző, két vármegyei díjnok és 2 irodatiszt lássa el a szorosan vett igazgatási feladatokat. A közigazgatási átszervezés részeként még gondoskodni kellett két anyakönyvi kerület létrehozásáról is.

Tab Nagyközség önálló jegyzői hivatalának felállítása érdekében először ki kellett nevezni a vezető jegyzőt pályázat útján, s addig is, amíg az eredménnyel járt, Zsolnay Jenő nagycsepelyi körjegyzőt bízták meg a helyettesítési feladatok ellátásával. Nem sokkal később, 1946. május 4-én Békefi Sándort bízta meg az alispán ugyanezzel a feladattal. A mellékelt, 1946. június 10-i keltezésű kimutatásból tájékozódhatunk arról, hogy kik voltak a nagyközség jegyzőségének első tisztviselői ill. alkalmazottjai. A kimutatás kapcsán indokolt emlékeztetni arra a körülményre, hogy a politikai közhatalmat gyakorló koalíciós pártok között folyamatos küzdelem tárgya volt az a kérdés, hogy a közigazgatásban a reakciósnak nyilvánított személyek eltávolításával párhuzamosan melyikük szerez befolyásosabb pozíciókat a helyi közigazgatási szervekben.

A politikai pártok és az 1945. évi nemzetgyűlési választás

A század közepén Tab község lakosságának közel felét már az ipari-kereskedelmi, ill. értelmiségi és hivatalnoki foglakozásúak alkották, s talán ezzel és a járási székhely státusszal magyarázható, hogy viszonylag hamar megalakultak a politikai pártok helyi szervezetei. Sőt, nem mindennaposnak tekinthetjük azt, hogy négy párt helyi képviselői is azt jelentették a járási főszolgabírónak ( rövidesen főjegyző!), hogy 1945. április 1-jén megalakították az illető párt helyi szervezeteit. Legnagyobb létszámmal a Független Kisgazdapárt tabi szervezete alakult meg, s nem akárki, hanem Dombóvári Kovács Endre körjegyző elnökletével, akinek további sorsát fentebb már ismertettük. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete Vajda Jánost nevezte meg pártvezetőnek, míg a Nemzeti Parasztpárt Eisert József elnökletével alakult meg. Sajátságos volt a negyedik pártalakítási aktus, mert a Demokratikus Polgári Párt ( vagyis a koalíción kívüli Polgári Demokrata Párt ) létrehozói azt közölték a főjegyzővel, hogy a pártjuknak csak kaposvári szervezete működik, s ők annak a tagjai, ezért nem tudták a kötelezően előírt vezetőségi névsort prezentálni.

Legkésőbb, azaz június 1-jén alakult meg a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete, azonban a járási főjegyző nem ismerte el megalakulásukat azzal az indokkal, hogy Somogyvármegye Nemzeti Bizottságának állásfoglalása szerint legalább 8 taggal lehet községi pártszervezetet alakítani. Ezért néhány nap múltán, vagyis 5-én újabb, most már 30 fős szociáldemokrata alakuló gyűlést tartottak, s azon Erényi Alajost választották meg elnöknek. A pártok alakulását követően egymás után jöttek létre az érdekképviseleti szervezetek helyi csoportjai, így pl. elsőként május 19-én a Kereskedők és Iparosok Szabad Szakszervezetének és a Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének helyi csoportjai. Legnagyobb létszámmal, vagyis 40 taggal alakult meg augusztus 5-én a Parasztszövetség Tabi Szervezete.

A pártoknak a választások előtti és alatti időszakban folytatott mozgalmi életéről kevés adat maradt fenn, ezért csak néhány eseményről tudunk megemlékezni. A nyár elején a Nemzeti Parasztpárt hirdetett gyűlést, amelyen terveik szerint Kovács Imre és Erdei Ferenc, tehát a párt vezető politikusai népszerűsítették volna a parasztpárt politikai törekvéseit. A szociáldemokraták programjai közül kiemelkedett az 1945. augusztus 19-én tartott Szocialista Nap, amelyről a Somogyvármegye c. újság is tudósítást adott. Az egész napos rendezvényen a kaposvári szervezet vezetői tartottak politikai előadásokat, majd kultúrműsorral és táncmulatsággal folytatódtak a nap eseményei. Természetesen a többi párt is tartott hasonló rendezvényeket, különösen a november 4-re kitűzött nemzetgyűlési választásokat megelőző kampány időszakában.

Ismeretes az, hogy a háború utáni első képviselőválasztáson csak a szövetségesek magyarországi megbízottjai által elismert öt párt állíthatott jelölteket. A koalíció pártjai külön listákkal indultak, s az utolsó hetekben eléggé kiéleződött a politikai küzdelem főként a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt között. Tab községben 2198 választásra jogosult személyt regisztrált a Járási Választási Összeíró Bizottság, akiknek kb. 56 %-a tartozott a női nemhez. A helyi választási küzdelem lefolyásának módjáról, ill. harcmodoráról igen kevés írásos adat maradt fenn. Ezek közül kétségtelenül a legsajátosabb volt, és valószínűleg a legnagyobb visszhangot válthatta ki az MKP egyik akciója. A helyi szervezet nevében azt a kérelmet terjesztették a választási bizottság elé, hogy mindazokat töröljék a választási névjegyzékből, vagyis fosszák szavazati joguktól, akik az 1941. évi népszámlálás során német ajkúnak vallották magukat. A bizottság névszerinti felterjesztést kért, amely igényét teljesítette a helyi kommunista szervezet, s ennek nyomán, ha nem is mindegyiküket, de 14 tabi illetőségű állampolgárt megfosztottak szavazati jogától.

A választási eredményekről szólva elsőként azt rögzíthetjük, hogy az alapjában egybeesett a Somogy megyei tendenciákkal. A 2017 érvényes szavazatból kimagaslóan a legtöbb, 1562 jutott a Kisgazdapártnak, vagyis a választók 77,9 %-a tette le voksát a koalíció legnagyobb pártja mellett. Járási viszonylatban csaknem ugyanez volt az eredmény, vagyis 76,7%.-ot kapott ez a párt. A második legtöbb voksot a Szociáldemokrata Párt nyerte el 9 %-kal, ami másfél százalékkal több volt mint a járásban megszerzett szavazatok aránya. A következő helyen az MKP volt, amelyre az érvényes szavazatok 7,5 %-át adták le a községben, de ennél 2,5 %-kal kevesebbet a járás egészében. A Nemzeti Parasztpárt a tabi szavazatok 4,6 %-át kapta meg, ám a járásban megszerezte az érvényes szavazatok majdnem 10 %-át. A Polgári Demokrata Pártra leadott voksok aránya a megyei és az országos helyzetképnek megfelelően éppen csak elérte az 1 %-ot. A község 1945. évi fontosabb eseményeinek krónikáját annak a gondolatnak a jegyében zárhatjuk le, hogy a félévszázaddal ezelőtti történések közül kiemelkedő jelentőségű volt a nagyközséggé való átalakulás, amely státusz egyrészt kifejeződése volt Tab addigi gazdasági és társadalmi fejlődésének, másrészt pedig új perspektívákat nyithatott meg az önállóbb településfejlesztés irányában, tehát a városiasodás felé.

SZÁNTÓ LÁSZLÓ

Mellékletek: