| |
Kiskorom óta ismerem, mivel sokat játszottam kertjének fái között, és kisiskolás korom óta járok szentmisékre. Tornya magasan kiemelkedik a környező házak közül. Ha hazautazom hétvégeken, jó érzés látni már messze az országútról magas, sárga tornyát. Jelzi, hogy közelben a falu, hazaérkeztem.
Feladatom teljesítése mégis okozott gondokat, mivel Tab meglehetősen kis helység, templomáról nem őriznek sok dokumentumot, mely forrásként szolgálhatna. Ezért Tab jelenlegi plébánosához, dr. Takács Lajos kanonok úrhoz fordultam segítségért. Sok mindent elmondott a templom történetével kapcsolatban, az ő segítsége nélkül nem sikerülhetett volna a pályázatom.
A barokk kor időszaka a XVII-XVIII. századra tehető. Magyarországon a politikai viszonyok jelentősen megváltoznak, a társadalmi és gazdasági viszonyok alakulása miatt a barokk fejlődése összetettebb lesz, nem olyan egységes, mint Nyugat-Európában.
A korszak történelmére jellemző a nagybirtokos nemesség és a központi hatalom harca, mely a rendi ellenállás megtörésével záródik. Ezután a Habsburgok önkényuralmat gyakorolnak hazánkban, hosszú időre biztosítják a feudalizmus fennállását.
A Habsburg-hatalom ellen harcolnak hazánk nemesei, vallási küzdelmek, felkelések folynak az országban. Az egység hiánya, az egyes országrészek török alatti pusztulása jelentősen hat a barokk művészet fejlődésére. A monarchia legfőbb hazai támasza a katolikus egyház, mely igyekszik visszaállítani tekintélyét és befolyását. Ez művészi propagandával jár együtt, s a század húszas éveiben megindul az egyházi építkezés, az új, pompás barokk templomok emelése.
A barokk művészetet a jezsuiták honosították meg hazánkban. Az új stílus kivitelezésére külföldi mestereket hívtak az országba. Jellemző volt az olasz, bécsi, illetve a cseh, lengyel és sziléziai művészek foglalkoztatása. Az egyházi mozgalom kiszélesedésével a barokk hazai motívumokkal is gazdagodott, melyek a nemzeti hagyományokban gyökereztek. Ilyen volt a század második felében kialakuló Regnum Marianum, Mária országa gondolata.
Mária Terézia sokat tett az egyházi mozgalom terjedésének érdekében: pénzt, terveket, felszerelést adott a szegényebb falusi plébániáknak. Ezáltal hozzájárult a művészetek széleskörű hazai elterjedéséhez. Ebben az időben épültek a vidéki barokk templomok, így a tabi római katolikus plébániatemplom is.
A templom a hívők második otthona. Általában egyidős a településsel, hiszen ahol emberek élnek, saját házuk mellett Isten házát is felépítik. Ezt példázza a tabi római katolikus műemléktemplom is.
Tornyán az apostoli kettős kereszt, mely arra utal, hogy a templom a magyar nép kereszténnyé válásának idején épült. Szent István a pápától kapott keresztet, melyet maga előtt vitetett ünnepi alkalmakkor, de ez csak egyes szárú kereszt volt. A görög császártól egy Szentkereszt ereklyét kapott, amely kettős kereszt került III. Béla óta az ország címerébe. Ezért ez lehetett a tabi torony kettős keresztjének első magyarázata.
Tabot az írásos emlékek először Thob néven 1320-ban említik a Szent Péter apostol tiszteletére emelt egyházával. 1385-86-ban Tab az Ugali család birtokában volt. 1449-ben még említik a Péter titulusú templomot. Ezután már csak a török pusztítás idejéből vannak adataink. Ekkor indulhatott romlásnak a hajdani templom is.
A katolikus plébánia újjászervezése a XVIII. század első felében kezdődik. A templom rossz állapotban van. Körül közös temető kerítés és kereszt nélkül, alapítója és titulusa ismeretlen.
A templomot romjaiból Mérey M. Mária bárónő, földbirtokos 1743-ban kezdte restauráItatni. A munka folytatódott az említett plébánia újjászervezésekor, 1745-ben. Felhúzott falait részben fazsindellyel fedték be és ezt a részét P. Dominkovics Béla andocsi ferences egyházfőnök áldotta meg. A templom búcsúját ettől Úrnap nyolcadában tartották.
1856-ban, valószínűleg a régebbi templom anyagának felhasználásával nekifogtak a mai templom építésének, amely 1759-ben ill. 1762-ben készült el.
Nagy jótevőre talált a templom a XVIII. század végén Nagy Ferenc veszprémi kanonok, székesegyházi főesperes személyében. Ő 1789. április 10-én engedélyt kapott Bajzáth József veszprémi püspöktől a templom renoválására. Mint a diadalív felírása mondja:
CHRISTO VERBO IN CARNATO PANIS VINI FORMA DATO
IN FIGURIS PRAESIGNATO OFFERENTI ET OBLATO ATRIA
ÓVIS PIGNUS EREXIT. F. N. C. V. (Fanciscus Nagy canonicus Wespremiensus): Krisztus testté lett Igének, átlényegült bor s kenyérnek, előképben megígértnek, feláldozott Istenségnek emeltette e hajlékot Nagy Ferenc veszprémi kanonok.
Az évszámot a piros betűk adják: 1799.
A régi fazsindelyes templomtornyot, mely a templomtető végén volt, felújítják, megmagasítják. A templom terét oratóriumokkal bővítették, kriptát építettek. A szentélyt és az oratóriumokat freskókkal ékesítették, padozatát faragott terméskőből készült lapokkal fedték be.
A kripta a szentély és az oratórium alatt található, két teremből áll. Nincs rendezve, ezért le is van zárva, azonban a koporsók jó állapotban vannak.
Összesen húsz koporsó van elhelyezve, ezek a falu előkelőségeinek sírjai. (Legutoljára 1945-ben temettek ide két halottat.) A nevek sajnos nem ismeretesek, mivel az anyakönyvben nincs jelezve, hogy a templomba vagy a temetőbe temették-e az elhunytakat.
Valaha kívülről be lehetett jutni a kriptába a templomhoz épített kápolnánál. 1975-ben ezt lebontották, mert rossz állapotban volt. Dr. Takács Lajos, tabi kanonok, plébános azonban tervezi a közeljövőben történő felújítását és megnyitását.
A szentély és az oratórium képeit a híres osztrák festő, id. Dorfmeister István festette, akinek 1797-ben bekövetkezett halála után a megbízást valamelyik tanítványa fejezte be.
Dorfmeister István (1731 ? - 1797) soproni festő volt, aki a Dunántúl templomait és kastélyait díszítette freskókkal, oltárképekkel. Ő is a bécsi akadémián tanult és így az olasz festészet példáján kialakult késő-barokk freskóstílus jellemezte munkásságát. A század végén egyre jobban érvényesül az új stílus, a klasszicizmus. Ez szemben áll a késő-barokk templomi festészet mondanivalójával, a tartalom és forma szétválik. Ez az ellentmondás jellemzi a késő-barokk hazai mestereit, így Dorfmeister Istvánt is.
Műveivel sokszor a nemzeti érzést ébresztgette, még vallási témájú képein is. Nagy gyakorlatú, kiváló képességű dekoratőr festő volt. Nagy Ferenc kanonok szép felszerelést is adományozott a templomnak. Ezen adományok: oszlopos főoltár, copf stílű mellékoltár, a szószék és a teljes bútorzat.
Az elkészült templomot Kapitár János helybeli plébános áldotta meg 1800-ban Krisztus teste tiszteletére.
1810-ben földrengés vonult végig a megyén. Akkor megerősítették a templomot az oszlopokat összekötő rudakkal. A falu jelentős része II. József uralkodása alatt tűzvész áldozata lett. Valószínű, hogy a falu lakói ekkor tettek fogadalmat egy Szent Flórián szobor felállítására, aki a tűzoltók védőszentje. A szobrot a templomkertben találjuk, állíttatta Kováts Antal, Somogy vármegye alispánja, tabi bérlő. A szobrot Koller Ignác nágocsi esperes áldotta meg 1818-ban. Nagy Ferenc halála után a szegény cseléd és kisbirtokos parasztságra nehezedett a templom fenntartásának terhe. Dokumentum szerint a hívek több évben is az aratásért kapott bérüket a templom fenntartására áldozták. 1926-ban két manuálos, új orgonát kap a templom, amelyet a Rieger-gyár készített. 1933-ban Szlezák László aranykoszorús mester öntötte az új harangokat (3 db), amelyeket Jézus Szíve, Magyarok Nagyasszonya és Szent József tiszteletére szenteltek. 1934-ben a torony sisakját teljesen újjáalakítva kicserélték.
1938-ban Koloszár István gyűjtést hirdetett a hívek között egy új főoltár felállítására. A régit roskadozónak találta. Ekkor készült el az új oltár, melyet Krasznai Lajos szobrászművész és Ledó Béla ötvösművész készített, s 1939-ben állítottak fel.
A régi főoltár a negyvenes évektől elkerült a templomból. Először a katolikus óvoda kapta meg, majd Sérsekszőlősön használták misézésre egy magánházban. 1973-ban Sérsek saját kápolnát kap, ekkor az oltár visszakerül a templomba, a felső oratóriumban helyezik el. Az új oltár nem illett környezetébe, megbontotta a templom stílusát. Ezt a turisták is szóvá tették, s Takács Lajos plébános úr 1991ben, felújítva, visszaállítja a régit a szentélybe.
A templom külső festésére 1975-ben, a belsőére 1978-ban került sor. Szintén Takács Lajos plébános úr nevéhez fűződik a templombelső aranyborításának felújítása, a torony sisakjának renováltatása és 1992-ben a templom külső átfestése. Bízom abban, hogy legújabb tervét, a kripta rendbehozatalát is sikerül megvalósítania.
A tabi katolikus templom méreteiben, kialakításában reprezentatív épület. Az alaprajznál a XVIII. század második felében a magyarországi egyházi barokk építészet a Dél-Németországban kialakult típust vette mintaképül. Az alaprajz megnyúlik, a belső tér egységesebb, a templombelső minden része egybefogott, jól áttekinthető. Ennek célja a hívek összefogása. A belső egység hangsúlyozására alkalmazták a csehsüveg boltozatot, így ezen templomban is.
A templom tetőszerkezete két állószékes, nyeregtető. Ablakai egyrétegűek, kávában helyezkednek el. Homlokzata sárga színű, a kiugró tagozatok fehérek. A bejárat dór oszlopokkal díszített. Egyhajós elrendezésű, egyenes-íves záródású szentéllyel. Ez az egytornyos, egyhajós megoldás, az egyszerű alaprajz ill. a szigorú homlokzat a copf stílusra utal, a közelgő klasszicista kor stílusának befolyásáról tanúskodik. A torony dinamikus, hullámos vonalú sisakja még a barokk jellemzője.
Az épület kelet-nyugat hossztengelyű, nyugati toronnyal. Szentélyéhez északról és dél felől kétszintes épületszárnyak csatlakoznak. Az északi földszintjén a sekrestye, emeletén karzat, a déli szárny földszintjén a kegyúr és családja fenntartott helye, felette karzat található.
Most pedig képzeletben lépjünk be a templomba.
Általában minden templom legtöbb dísze az oltárkép. Atabi templom főoltárának képe Nagy Ferenc veszprémi kanonok ajándékainak egyike, alkotója ismeretlen.
Témája az Utolsó vacsora: Krisztus felajánlja testét és vérét atyjának minden ember bűnéért. Ez Jézus utolsó húsvéti vacsorája, amely később a keresztény szertartások jelképes része lett.
Az alakok elhelyezése, arckifejezésük és testtartásuk egyértelműen Leonardo "Utolsó vacsora"-ját juttatja eszünkbe. Mintha azt a képet összetolták volna a Lót szélénél, vagy mintha alakjait egy kerek asztalhoz ültették volna. Összehasonlítva látjuk, hogy a reneszánsz szabályossága az ablak elhelyezésében eltűnik, a két elülső alak elhelyezése a barokk mozgalmasság kifejeződése.
A kép egy meghitt pillanatot örökít meg: a Mester tanítványaival vacsorázik. Az apostolok áhítattal figyelik őt, arcuk, testtartásuk hódolatukat és alázatukat fejezik ki. Ez az áhítat a barokk festmények jellemzői közé tartozik.
Mint egy-családi vacsoránál, úgy a képen is: a gyerekek feszülten figyelik a családapát. A belőle sugárzó erő, hatalom és rendíthetetlenség nyugalmat sugároz, melyet a szemlélő is érez.
A kép meghittségét a háttér is kifejezi - egy szobabelső. A háttér is barokk kiképzésű. Pl.: az iónoszlopokat a copf stílusra utaló virágfüzérek díszítik.
Az apostolok egészen közel ülnek egymáshoz és a Mesterhez. Ez ismét bizalmas viszonyukról tanúskodik. Ez alól a kivétel Júdás, aki a szemlélő felé fordul, eltávolodik a többiektől. Morfondírozó arckifejezése tanakodásról árulkodik: menyi pénzt kaphat ő Jézusért? A vele párhuzamosan ülő alak lehetne Krisztus másik cserbenhagyója, a tagadó Péter is. Ésszerű lehet, mivel az ő alakja is távolabb van a többiekétől.
A képen megfigyelhetjük a tipikus barokk jellemvonásokat. A ruharedők, a drapériák megfestése olyan tökéletes, hogy úgy érezzük, kitapinthatjuk a formákat. A plasztikusságon kívül jellemzi a fény-árnyék hatás. A háttér sötétebb, míg az asztalnál ülők arca világos. Jézus hatalmát jelezve a fény az alakoknak csak a Jézus felé forduló részét világítja meg. Ez a fény fentről jön, ill. Jézusból árad, s Júdás nem részesül benne. A legfényesebb egyértelműen Krisztus. Feje körül glória jelzi isteni voltát, melyet a festő szintén fénysugárral jelez. A kép harmóniáját a szimmetrikus szerkezet adja. Jézus testén keresztül egy tengelyt húzhatunk. így mindkét oldalra 6-6 apostol jut és mindkét oldalon van egy „áruló".
Ezt a szabályosságot mégis megtöri a barokk asszimetrikusság, mozgalmasság. A drapériák esése, az alakok természetesebb, kényelmesebb testhelyzete és a két első alak szembefordulása ezt fejezi ki. Szerkezetére jellemző még, hogy átlókat húzhatunk az egymással szemben levő apostolok fejei között. Láthatjuk, hogy az átlók Jézus testén metszik egymást. Ez is központi szerepének kifejezésére szolgál. S egyező vonás Leonardo képének szerkesztésével.
A kép jellemző színei a piros, a zöld, s elsősorban a sárga, annak minden árnyalata egészen az arany színig. A kép színeiben is a barokk stílushoz kötődik.
Van a templomnak még két festménye, melyek szintén Nagy Ferenc kanonok úr ajándékai. Sajnos ezek alkotója is ismeretlen. Az egyik: Szent István király felajánlja a magyar koronát Szűz Máriának, a másik: Remete Szent Pál és Szent Antal találkozása.
Az előbbi kép egy mellékoltárhoz tartozik. Témájával a „Regnum Marianum"-hoz kapcsolódik, a XVIII. századvégi egyházi törekvések kapcsán került a templomba.
Témája címben foglaltatik. Az egyház a magyar szentek cselekedeteinek művészi megfogalmazásával szerette volna célját elérni. Hatást gyakorolni a hívekre, példaképül állítani őket hitük és az egyházhoz való ragaszkodásuk alapján.
Ennek a képnek is ez a célja. Szent István felajánlja a magyar koronát, jelképesen az egész országot, a Szűzanyának. Ezzel Istenbe vetett hitéről ad tanúságot; a kép felhívás a kor emberének is erre a példamutató hitre.
A Szűzanya mintha középre tartaná gyermekét és cserébe adná Istvánnak a koronáért.
Mindez a barokkra jellemző stílusjegyekkel van ábrázolva. Itt is felfedezhetünk átlókat, melyek összekapcsolják a kép nyolc alakját. Az egyik Máriát és István királyt köt össze, a másik a jobb felső sarok angyalait és István szolgáját.
Az átlók metszéspontja a korona, mely ezáltal még inkább hangsúlyozódik, a lényeg kiemelkedik.
Mindenekelőtt asszimetrikus a kép, hiszen ha két részre osztjuk, s a tengely ismét Jézus testén megy keresztül, látjuk, hogy a bal oldalon négy, a másikon három alak van elhelyezve.
Arcuk megvilágosított, a fény hátulról jön, Mária és a gyermek háta mögül. Ezáltal a két szent személyt kiemeli. Ennek másik eszköze, hogy ők ketten jóval magasabban vannak elhelyezve, mint István király. Körülöttük angyalok és misztikus hangulatot teremtő felhők. Mindez hangsúlyozza az isteni hatalmat. Alárendeltséget találunk a szolga és István király között is, közös azonban bennük, hogy mindketten áhítatos arccal fordulnak Mária és gyermeke felé. Itt ismét egy barokk sajátossággal találkozhatunk.
Az átlók mentén a sötét és világos árnyalat elválik egymástól, a barokk jellemzőjeként ellentétet alkot.
A kép színeire jellemző a zöld, a piros és a sárga, a fény és árnyék ellentéte mellett festmény komplementerek ellentétére épül.
Ez alatt a kép alatt találhatunk egy kisebbet is, ez Szent Jakabot ábrázolja. Nem érthető, hogy miért itt helyezték el, mivel szent Jakab szobrot vagy képet általában folyópartokon láthatunk. Sajnos a kép kicsi és nagyon sötét, elemzése nehézkes lenne.
A harmadik képen Remete Szent Pál és Szent Antal találkozását látjuk. Mindkét szent az első keresztények idejében élt és vándorolt Európában. Egy alkalommal találkoztak és megvitatták egymással a Biblia egyes pontjait. Ezt a jelenetet örökíti meg a festmény. A két alak egymás mellett ül, ölükben a Biblia. Az egyik éppen magyarázza a másiknak a kérdéses témát, a nyitott könyv és a sorokra tett ujj jelzi, hogy csak megálltak az olvasás közben megvitatni a hallottakat, majd folytatják tovább az olvasást. A képen a legszembetűnőbb, hogy a két alak arca, keze jóval világosabb, mint a háttér vagy a ruhájuk. Szinte kivilágítanak a képből. Érdekes, hogy ezen a festményen a háttér kidolgozottabb, részletező. Tekintsük akár a fák ágait a levelekkel, a messzi hegyeket vagy az égboltot, mely szintén egy világosabb foltot képez a festményen. A háttér kidolgozottsága, a távlatok érzékeltetése (a legmesszibb hegy kékes színű) plasztikussá teszi a képet. Úgy érezzük, mintha ott állnánk mi is az erdőben, a két szent ember mellett. Ezen a képen is felfedezhetünk átlókat: mind a kettő a két vándoron halad át a fák lombjaiból kiindulva. A metszéspontban a festmény mondanivalójának lényege van, a Biblia.
Ezzel a szerkesztési jóddal a figyelem rá terelődik, szinte figyelmeztető szerepű a hívek száma: „soha ne feledkezz el a Szentírás olvasásáról!" Tanítási jellege az egyház törekvéseit szolgálja. A templombelsőket a barokkban gazdagon díszítették, mivel a cél a hatalmas pompakifejtés volt. Ennek eszközei a fényűző anyagok (márvány, arany) alkalmazása, stukkódíszítés, márvány vagy fából faragott oltárok, képek, szobrok elhelyezése. A lényeg a lenyűgöző összhatás megteremtése volt, hogy a hívők úgy érezzék, máris a mennyországban járnak.
A templombelsőn a magas ablakokkal megvilágított főhajó uralkodik. A bejárat feletti karzat sötétjét elhagyva fokozatosan nő a fény az oltár felé haladva és ezáltal nő a feszültség is. A szentély a templom legvilágosabb része, ezt a célt szolgálja a két, még eredeti, hatszögletű kisiparos üvegből készült ablak és a rejtett világítás. A magyarországi templomok jellemzője ez, mivel nem terjedt el a kupolaépítés.
A XVIII. század végén a márványborítás, az aranyozott, festett stukkódekoráció háttérbe szorult. Inkább csak keretet ad a falakat borító freskókhoz. A stukkódíszítés stilizált, sőt ebben a templomban nem is plasztikus, csupán festve van a falra plasztikus hatást keltve. Szintén ez figyelhető meg a márványborításnál is. A falak alapját, az oszlopokat festéssel a márványhoz tették hasonlóvá. Szintén nem „eredeti" a falak díszítése, azonban annyira tökéletes, hogy térbelinek érezzük. Ilyenek a szentély empóriumjainak balusztrádsorai, a boltívek kazettás berakásai, a stukkódíszítések, stb.
Mindenütt megfigyelhetjük a copf-stílusra jellemző girlandokat: az oltár ion-oszlopainak volutái között, a főoltár, a mellékoltár tetején, a freskókon, a szószék díszítésén, illetve a padokon is.
A bútorzat a templomban értékes berendezései közé tartozik, 1800-ból való. A papi szék csavart díszítésével, értékes kárpitjával, hajlított oroszlánlábaival a barokk sajátosságait hordozza, a faragott padok csavart motívumos és virágos díszítése a copf-stílus jellemzői. A szentély díszítése a leghangsúlyosabb. Ellentétben áll a templom elülső részeinek egyszerűségével. Amennyire szerény az egyik díszítése, annyira pazar a másiké. Ezzel ismét a szentély hangsúlyozása a cél. A barokk jellemvonásaként találkozhatunk a boltívekből, csigavonalakból, kanyargó hullámokból áradó mozgalmassággal és lendületességgel. Mindez megfigyelhető a szentély egyes elemein.
Az apszis freskója kék égboltot ábrázol bárányfelhőkkel és angyalokkal, így a belső tér kibővül, megnyílik a végtelen ég felé. Ez is hozzájárul a mennyország közeliségének kifejeződéséhez. Az égbe vágyódást jelzik a nagy méretek; az oszlopok és boltívek optikailag megnyújtják az épületet.
A szentély legfontosabb része az apszis. Itt találhatók a híres osztrák festő, Dorfmeister István freskói. Eredetileg grisaille festmények lehettek, akárcsak a sekrestye és az oratórium képei is. Átszínezést valószínűleg 1904-ben kaptak, amikor Steiner Rudolf soproni festő kifejtette a templomot. Mint a szentély baloldali falának felirata mondja: Pie Condecorato Mineo Ope Lib. Bar. Caroli Hornig, azaz kifestve báró Hornig Károly segítségével 1904-ben. Ezért látható a szentély falán Hornig veszprémi püspök címere.
A főoltár két oldalán, látszólag fülkékben álló két püspök alakja látható. Az egyik Szent Miklós, a másikat nem ismerjük. Hasonlót festett Dorfmeister István a türjei prépostsági templomban és a soproni Szentlélek templomban is.
A festmények oly tökéletesen vannak elkészítve, hogy azt hinnénk két fülkét látunk a falban egy-egy szoborral. A térhatás tökéletes: a lépcsők, melyek a „szobrokhoz" vezetnek ugyanolyan plasztikusak, az árnyékok még inkább kiemelik a két alakot a síkból. Ez a térhatás ábrázolás a reneszánszban jelent meg és innen terjedt el a későbbi korok művészetében.
A püspökök a sixtusi kápolna freskóinak alakjaihoz hasonlítanak, éppoly hús-vér emberek. Ruharedőik lágy esése és ruházatuk ellentét színekre (pl. kék-sárga) épülő megfestése a barokk jellemzői. A két festmény elrendezése olyan hatást kelt, mintha őrt állnának az oltár két oldalán, őriznék az oltáriszentséget, mely a szentély legfontosabb része.
A főoltár a XVIII. század végének stílusjegyeit hordozza magán. Falszerűen síkban komponált, iónoszlopokkal keretezett. Az oszlopok vörös márványból készültek, az oltár-alap zöld színűre festett, márványutánzatú fa. Az oltár középrészét az oltárkép tölti ki. Színvilágában, a sok aranyozásban, a girlandokban és a tetején lévő díszítésben még a barokkhoz kapcsolódik, de már a klasszicizmus jellemzőit is magán viseli. Ezt kétfelől a klasszikus jellegű oszlopok, a fogsorpárkány, a széles architráv, az egyszerű, kevésoszlopos elrendezés. Vízszintes és függőleges tagozást hangsúlyozó, higgadtabb keretépítmény.
A tetején egy bárány látható, mely az isteni bárányt, Jézus Krisztust jelképezi. A Jelenések könyvében (Életkönyvön) ül, melyet csak ő nyithat meg. A sugarak, s a körülötte levő felhők a Bárány isteni hatalmát jelzik.
Az oltárszekrény stílusában átmenetet képvisel barokk és klasszicizmus között. Klasszikus oszlopai, fogsorpárkányos díszítése, de hullámvonalai, domborműve jelzi ezt. Két kisebb oltárszobra van/két angyalt ábrázol. Nem tudjuk, hogy a templom másik három szobra eredetileg hol állt. Mostani helyén, a falak mellett, vagy az oltár közelében.
Mindhárom ember nagyságú szobor. Az egyik Jézust, a másik Szent Antalt és a kis Jézust, a harmadik Szent Terézt ábrázolja. Egyházi misztikusságuk szinte eltűnik, oly realisztikusan vannak ábrázolva (pl. bőrszín, részletező ruházatmegoldás), hogy úgy érezzük, élő emberek állnak helyükön. Szinte lelépnek a falról, s a hívekkel együtt, emberként vannak jelen. Ez az emberközelűség és természetesség a legvonzóbb bennük. Mozgalmas beállításuk szintén a barokk jellemzője. Mindegyik ölelkező mozdulattal van ábrázolva és egy lépést előretéve. Színeik használata, az ünnepélyes vörös, fekete, illetve az arany, a barokk sajátossága.
A szentély mennyezetképe a korra jellemzően az egész felületet betölti. Témája az ószövetségi áldozat allegóriája. A jelenet az égben játszódik, úgy megnyílik a belső tér a végtelenség felé. A felhők és az angyalok misztikus hangulatot adnak a képnek. Középen ül a Főpap, mögötte a Nap, hatalmának jelzője. Körülötte angyalok és felhők, az oltáron pedig az áldozati bárány. Egyik kezében a tízparancsolatot, a másikban füstölőt tart.
A freskó két központi alakja ismét a Sixtusi kápolna alakjait juttatja eszünkbe. Ábrázolásuk életszerű és részletes. A kép legjellemzőbb tulajdonsága a mozgalmasság. Ezt okozzák a gomolygó füst, a felcsapó lángok, az alakok beállítása, a ruharedők esése. A festmény színeit itt is a komplementerek adják. A kék áll szemben a sárgával, a zöld a barnával, illetve a vörössel. Jellemző a sárga szín árnyalatainak használata.
A négy csegelykép Ábrahám áldozatát, Melkizedek áldozatát, az egyiptomi bárányvacsorát és a pusztai mannahullást ábrázolja. Monokron képek, azonos színnel vannak festve. A sárga minden árnyalata megjelenik, egészen a barnáig. Az alakok fényesek, világítva kiemelkednek a sötét háttérből. A színek és a megfestés túlviláginak érezteti az alakokat. Ábrázolásuk leheletszerű és részletező, az alakok áttetszők.
A képek célja itt is a tanítás.
A mennyezet három ovális képe Mózes vízfakasztását a pusztában, a frigyszekrényt és az áldozati kenyerek asztalát ábrázolja. A sekrestye ajtaja felett Keresztelő Szent János képe látható. A sekrestyében és a földszinti oratóriumban szentek ovális képei találhatók, az emelt oratóriumokban Szűz Mária életének jeleneteit ábrázoló szürke (grisaille) festmények.
A szentélyhez csatlakozik stílusában és elhelyezésében a copf-stílusú szószék is. Tetején aranyozott stukkódíszítés, más díszítőelemei ,az ionoszlop, fogsorpárkány, girlandok, levél- és virágdíszítések. Domborműve az isteni Magvetőt mutatja.
Az oltárhoz kapcsolódik a szentasztal is. A jelenlegi szembemiséző oltár, a felolvasóállvány (ambó), az ampolnák (misekancsók asztala) és az oltárkereszt talapzata az 1938-beli márványoltár tartozékai, azaz a régi oltárhoz tartozó szentasztal megmaradt, míg az eredeti oltár visszakerült a helyére. Ennek ellenére a templom semmit sem veszt a barokk stílus alkotta összhatásból, szép példája a copf-stílusú épületbelsőknek.
SITKU KRISZTINA
 |
| |