|
|
|
Az egyház alapítására vonatkozó okmányok nem állnak rendelkezésre. Mivel a legrégebbi anyakönyv elégett 1840-ben, így az anyakönyvekre támaszkodva nem állapíthattam meg a gyülekezet alapításának, keletkezésének történetét, annak pontos időpontját. De ha az egyház legrégebbi történetét hiteles adatok alapján nem is tárhatjuk fel, következtetés alapján elég hű képet nyújthatunk róla.
Az egyház legrégebbi múltjára, ugyanis némi világot vet az úgynevezett szálláshely. Ennek alapján Tab és Csaba puszták akkori birtokosai Majtényi György és Perey Zsigmond a települő ev. híveknek, kik itt egy „jó falut" óhajtottak alapítani átengedték szabad tagul. Ez a szálláslevél ezen szavakkal végződik „Arra is szabadság adatik, hogy maguk vallásuk szerint való prédikátorukat is szabadon behozhassák és tarthassák."
Ebből láthatjuk, hogy 1717-ben (akkor kelt a szállólevél) az ev. ősei megszállták Tab és Csaba pusztákat, itt falut alapítottak, s egyházilag is szervezkedtek. Sőt a szállólevél szavaiból az vehető ki, hogy egyházilag már szervezve is voltak. A szállólevél ugyanis azt mondja „maguk vallásuk szerint való prédikátorukat is szabadon behozhatják". Tehát nem azt, hogy prédikátort választhatnak, hanem prédikátorokat (mint meglévőt) behozhatják. Talán ezt ki is kötötték, ezért került a szállólevélbe.
Mindezekből valószínűnek látszik, hogy az evangélikusok ősei tót anyanyelvűek lévén, a felső-magyarországi tót megyék egyik községét valami okból (talán vallásüldözés miatt) elhagyni kényszerültek, s Tab és Csaba pusztákat megszállva Tab községet alapították, s papjukat is magukkal hozva gyülekezeti életüket azonnal megkezdették. Hogy a gyülekezeti élet, ha nem is mindjárt 1717-ben, de mindjárt a következő években megkezdődött, bizonyítja az is, hogy Szeniczey Bárány György esperes az 1715-1742-ig terjedő idő alatt három lelkész nevezetesen Velits Péter, Tomtsányi György és Massznitzius János
működését jelzi Tabra. Hogy 1742-1773-ig, tehát 36 évig kik voltak a gyülekezet lelkészei, nem tudjuk. Az anyakönyvi feljegyzések 1775-től kezdődnek, s csak ezen időtől kezdve állíthatjuk össze az egyházi tisztviselők hiteles névsorát.
Nézzük először kik voltak a gyülekezet lelkészei: 1775-től 1778-ig Vadkerszky György, 1778-79-ig Novak Jakab, 1780-1784-ig Sching-ler József működött. Ez utóbbi röviden adott életrajzában elmondja, hogy Alsp-Pribelen (Hont m.) 1751-ben született Schigler János és Jenasovitz Johanna szülőktől, a teológiát Pozsonyban és Eperjesen végzete 1771-ben Jénába ment, hol 2 évig tartózkodott. Visszatérve Czinkotán működött 1780 április 28-ig, pedig Tabra jött s Perlaky Gábor beiktatta hivatalába. Négy évi működés után itt halt meg 33 éves korában. Utóda Lányi lett, ki 1784-88-ig működött, s szintén itt halt meg 53 éves korában. Őt követte 1788-1797-ig Szentgyörgyi János, ki korán 33 éves korában jobblétre szenderült. Szentgyörgyit Krizsán Pál előbb bábonyi lelkész váltotta fel, ki 1797-1807-ig működött itt, s innen Nagyszokolyba távozott. 1808-ban Suvada Pál tabi prédikátor, akinek neve 1811-ben Schuhajda Pálnak van írva, s aki 1831 szeptember 14-én 50 éves korában Tabon lett eltemetve. 1832-1843-ig Kiss János volt a gyülekezet lelkésze, ki 1843-ban Ajkára költözött. Helyét 1843-tól 1848-ig Krizán József töltötte be. Krizsán Tabról Veszprémbe, majd Pestre költözött, s valószínű ott is van eltemetve. 1848-1910-ig Sztanó Sándor, 1910-től folytatólagosan e sorok írója Gyarmathy Ferenc működik előbb mint adminisztrátor, majd 1911. április 9-től mint rendes lelkész.
A tanítók sorrendje a következő: Mezibrodszky István (1770), Krizsán Pál (1781), Szentpéteri István (1783), Wischny János (1785/1761) Váradi Antal 1791 ismét 1807) Cbortlik János (1803) Jakabovits Pál (1812) Meiczer György (1820) Schojtina János (1820) Szabó József (1825) Szilvágyi Sámuel (1830, 1843-61 -ig Kritsmai János (1831) Laucsek István (1835) Daxner Ferenc 1830-as évek Bartos Tivadar (1861) Pfendcsak Lajos (1884). Küffer János (1885-1926. szept. 1-ig). Az iskola kettéválasztatván Küffer János mellé másodtanítóul Mihályi Károly (1903) utána Mészáros László (1904-1913) mikor is Alsódörgi-csére távozott, s helyébe 1914-ben Takáts Zoltánt választották, ki az
állását 1929-ig viselte, akkor Mihályházára távozott, helyébe a gyülekezet Lőrincz György tanítót választotta, az 1926-ban lemondott Küffer János tanító helyébe pedig Szalay Miklós választatott meg kántortanítóul (1927-ben).
Hogy volt-e a gyülekezetnek már kezdetben felügyelője, nem tudjuk. Első felügyelőként Szulyovszky Andrást találjuk (1781-ben). Azután még két felügyelő szerepel. Fekete Lajos orsz. képviselő, ezt követőleg pedig Szenteh István tabi gyógyszerész 1911-1928-ig.)
Hogy mikor és hol épült a gyülekezet első temploma megközelítőleg sem állapíthatjuk meg. A templom történetére csak Kiss János püspök lelkész jegyez fel annyit, hogy „1839-ig kereszteltek a régi templomban, amely 1840-ben Űrnapján június 18-án égett le d.u. 1 órakor. Ez volt második leégése, mert először második József császár idejében égett le." Első leégése szerint 1780-90 között történt Schingler Lányi vagy Szentgyörgyi lelkészek idejében. Az 1840-es tűzvészről Sztanó Sándor lelkész ezt írja: „A gyülekezet hajlottabb korú tagjai még emlékeznek e borzasztó szélvészre, szította tűzvészre, mely a község lakóházainak nagy részét az egész Szulyovszky utcát menthetetlenül felemésztette. Nemcsak a templom tetőzete égett le, hanem annak belsejét is felemésztette a bősz elem. A harangok elolvadtak, megmenteni csak az oltárt és az orgonát lehetett. A szalmatetős pap- és iskolalaknak nemcsak tetőzete lőn a lángnyelvek prédája, hanem a szobák is beégtek - úgyhogy az akkori lelkész Kiss János csak saját élete veszélyeztetése árán menthette meg az anyakönyveket."
A leégett templom azonban hamar felépült. A felépítés költségeit Calisch Frigyes 1000 forintos adománya és a hívek adományai fedezték. 1840. szeptember 18-án már az új templomban kereszteltek meg egy Simon Mihály nevű kéri újszülöttet. Jelenlegi templomunk 1840 óta áll mai helyén.
A gyülekezet három harangja közül kettőt 1916. júl. 24-én a gyülekezet önkéntes felajánlása után kettőt elszállíttatott a hadügyminisztérium. A rekviráltak egyikét 1819-ben Millner Ferenc öntötte Budán. Ez úgy látszik az 1840-iki tűzvészből megrongálódva került ki, de mégis használható állapotban. A hadi célra elszállított kisebb harangot az egyház 1882-ben öntötte Budapesten. A megmaradt nagy harangot
Hornung József öntötte Pesten 1842-ben, tehát a tűzvész után.
A mai 12 változatú orgonát 1874-ben Szakó Márton orgonakészítő 1400 forintért készítette.
Hogy mikor épült a gyülekezet első iskolája, azt adatok hiányában megállapítani nem tudjuk. Mivel azonban az ev. egyház a templomok mellett mindenütt iskolákat állított fel, bizonyára itt is hamarosan emelt hajlékot az ismereteknek. Br. Kalisch 1781-ben ezer forintot adott templom és iskola részére. Úgy látszik tehát, hogy ekkor már volt iskola. S ez volt az az iskola, amelybe a gyülekezet egyik-másik éltes tagja járt, amely a mai istálló helyén állt egy nagy asztal s székből és padokból álló primitív berendezéssel. Krizsán József lelkész idejében épült 1858-ban az iskola és tanítólak előrésze, végül 1902-ben két tantermes iskolát állított fel a gyülekezet, mely ma is használatban van. Ugyanekkor a tanítólakást is átalakította.
A tanítás nyelve 1860-ig vegyes volt, magyar és tót. 1861-ben teljesen magyarrá lett. A nyilvános istentisztelet nyelve eleinte tisztán tót, 1868-tól kezdve minden harmadik vasárnap tót nyelvű 1878-ban évi 4 vasárnapra redukálódott, 1888-ban pedig nagyobb ellenszegülés nélkül töröltetett a tót nyelv. A gyülekezet múltja éppúgy, mint a magyarhoni ev. egyházé tele van küzdelmekkel, nehéz napokkal, de beszél evangéliumi hithűségről és áldozatkészségről, hogy hasonlókra buzdítsa az utódokat.
|
|
|